Kérek néhány hozzászólást		2010.05.02. 17:04
Vagyunk egy páran mozgássérültek biztos van köztetek akiknek van leírni való "sikerélménye " pont erre vagyok kiváncsi. Sajnos valamennyien "potenciális sánták " vagyunk. Hátha birunk valami okosakat írni Fárasztó lehet végigolvasni a STORIMAT de ezek tények engem valóban 5x terített le a BETEGSÉG de mindig eggyel többször álltam talpra.Elvileg tolószékben "kellene" vegetálnom de én makacsul tettem a leírtakat tornásztam kinlódtam és mindig /Eddig/ meglett az eredménye.Néhányan biztosan elolvassák a hosszúra nyúlt fejtegetésemet és csak azt tudom mondani /bocsánat írni / soha ne adják fel.Végül is mindenkinek módjában áll sokat javítani az állapotán és azt ismételten tudom állítani hogy ez nem pénz kérdése kiki a maga egészsége kovácsa.Sajnos sokan közülünk feltalálták a RÖVID ÉLET TTKÁT.mivel a mai orvostudomány fejlett sokunk keservesen éli le maradék életét amit "sikeresen" elrontott de javíthatott volna rajta! Hát gondolják végig és ikább azt csinálják amit jobbnak látnak. Folytatnám tovább az "eszmefuttatásaimat". Egész iparág alakult ki a mozgássérültek segítésére igen hasznos eszközök vannak az életük könnyítésére. Ezek nagyon célszerű dolgok de mint egy "gyakorló sánta" tudom hogy a naponta végzett tornák nélkül azt a kevéske képességünket is elveszítjük ami még maradt.Hát mit mondjak,erre a maradék képességünkre úgy vigyázzunk mint a szemünk világára.Valahogy nagyon rossz érzés az amikor egy "komplett szocialista brigád " kell ahhoz hogy bennünket üzemeltesse ezt a bőrömön én is érezhettem! Az aranyos dolog ha egy pici babát tisztába kell tenni de ha felnőttel kell ezt tenni az "ciki" Azt ne képzelje senki se hogy bizonyos gépet felhelyezve magára bizsergeti zümmögteti melegíti sugarazza magát lehet az a legmodernebb gép az egymagában megoldja a mozgásszervi nyavajáit.Azok a szerkezetek nagyszerű fájdalomcsillapítók de a kezelések után keményen keservesen  izzadva tornázni kell.A passzív kezelgetés keveset ér ráadásul ilyenek kb 3 hétig tartanak, de mivel egy év 52 hétből áll mit csinál a "sánta " 49 hétig? Nagy csoda kéne ahhoz hogy meggyógyuljon.

II történet		2010.02.13. 22:48
Szóval megérkeztem az O.ba akkor még ez volt a neve.Alapos vizsgálat után Zs gyógytornász tanárnő gondjaira bíztak.Ő megkeresett éngem én ültem az ágyon és néztem ki a fejemből.Szólt hogy akkor jöjjön és előrement.De én nem tudok menni. A válasz ott a járókeret azal csak tud.És minek mennék, hát tornásszni! válasz .Dehát, aki nem tud menni az hogy tornászna? Majd én eldöntöm hogy maga mit tud válaszolta. Hát mentem a kerettel utána ahogy bírtam.Egyéni torna volt fel kellett feküdnöm egy asztalra és amit nem bírtam csinálni ott besegített de csak annyira hogy ilyen nyomorékon is olyan izomlázam volt hogy csuda. Hát bizony sok munkát adtam neki, meg nekem is maradt épp elég.. Még szorgalmi feladatot is kaptam, Homokzsákot kaptam a két bokámra és az ágyon fekve ezeket is kellett emelgetnem.Piszok nehezen ment! Kérdezték tőlem hogy tudok e úszni,válaszoltam igen de mivel én kerettel járok ez aligha menne. De csak próbálja meg! Hát én elmentem a fürdőnadrágban a fürdőköpenyben tornacipőben úszni a járókeret segítsérgével.A tornacipő azért kellett mert a lábamfeje érzéketlen és egyszerűen elveszítem menetközben azt a lábbelit ami nincs a lábamra kötve.Erről majd később! Hát ez vicces volt,ott álltam a medence szélén fogtam a járókeretet és lestem a vízbe.Volt ott korlát is elszántam magam és nekiindultam a vízbe hát egyre könnyebb volt és egyántalán nem okozott semmi problémát az úszás.Úgy örültem hogy körbeúsztam a medencét és telve önbizalommal jöttem ki hogy menni azt még nem tudok de úszni igen.Mondtam is ZS.tanárnőnek hogy dicsekedjek valamivel. Őszintén velem nem volt oly barátságos ő különben a maximumot akarta belőlem kihozni/nagyon helyesen/Hát kb az ott eltöltött 4.héten egyik este elszántam magam. Este volt a járókérettel odamentem a kórterem ajtajához és kilestem, üres volt a folyosó.Kinéztem a tőlem mintegy 10 lépésre lévő wc -mosdó ajtaját.Elszántam magam és elengedtem a keretet a kilincset és elindultam segédeszköz nélkül oda.Hát kitettem a két kezem mint a madár a szárnyát és mentem 10 lépést és sikerült elérnem különösebb baj nélkül.Oly boldog voltam hogy azt nem lehet elmondani! Utána mosdás után megtettem mégegyszer ezt az utat és annyira örültem hogy ezt nem mondtam senkinek csak a vizitelő doktornőnek hogy mostmár kérnék két botot azontul a kapott szerszámmal jártam. De felfedezték hogy csúnyán húzom a jobb lábamfejét erre kaptam egy könnyű lábfej emelő sínt. Kezelték a lábam elektromos árammal de a jámbor pont fordítva reagált az áramütésekre mint ahogy kéne. Megfordították a pólusokat de akkor is így csinálta.Tintaceruzával berajzolták a lábamat. rakták ide oda az elektródákat de ez akkor se hagyta magát visszafelé működött. Hát már nagyon úntam a tornákat mondtam a Zs.tornatanárnőmnek hogy szépen tornászni az Ónodi Henriettának kell én azzal is megelégednék hogy szépen járnék. A válasz:Meg is verem Magát! Voltam röntgenvizsgálaton ott is.A leletet gyanakodva nézte a Főorvos K asszony nomeg az osztályos O. doktornő. Kérdezték hogy nem fáj e a csípőm? Válaszoltam hogy nekem annyi minden fáj hogy ezt nem is figyeltem különben így aligha járkálok oly sokat! Végül is elbocsátottak és sokat segítettek rajtam:JÁRÓKERETTEL KEZDTEM,MAJD KÉT BOTTAL FOLYTATTAM MAJD ELÉG LETT EGY, A LÁBFEJ EMELŐ SINT NEM HASZNÁLTAM MERT AZZAL MÉG ROSSZABBUL JÁRTAM. FÉLRETETTEM AZT AZ EGY BOTOT IS, ÉS MENTEM BOT NÉLKÜL MINT EGY SÁNTA KACSA! Hát óriási szerencsém volt nem ragadtam bele a tolószékbe és a műtét meg a rehabilitáció nem tartott fél évig!. Köszönhetem a nagyszerű orvosoknak a kiváló rehabilitációnak a gyógytornászoknak meg annak hogy hittem abban hogy 95% os lehetek dr B. szerint.Hazakerültem mentővel, hozták utánam a botokat meg a keretet! Dehát az élet nem ily egyszerű! Folytatás következik! Tovább…